Csósza Zsuzsanna

Volt egy kedvenc tanító nénim, és azóta tanító néni szerettem volna lenni. Bár ez abban az időben, a nyolcvanas években hajmeresztőnek, egyenesen lehetetlennek tűnt - gyakorló katolikus családban élőként. Isten kifürkészhetetlen útjai azonban folyamatosan kifürkészhetővé válnak az idők folyamán, ha figyelünk. Így a kis csákvári Magasi Zsuzsiból 1998-ban tanító és hitoktató lett a zsámbéki főiskolán. Azt hittem akkor... Azóta tudom, hogy tanítóvá válni folyamatos munka és egy életfeladat.
Csósza Zsuzska 1998-ban lettem. Szintén Zsámbékon belevágtunk életünk legnagyobb kalandjába Tamással. Azóta szép két gyermeket nevelünk, és együtt sírunk-nevetünk az igencsak rögös úton.
A Búzaszemben még a „hősidőkben” 2007-ben kezdtem tanítani. Azóta van egy otthoni Családom, meg egy itthoni családom: az Iskola.
A magyar népi kultúra a főiskolai évek alatt kezdett foglalkoztatni. Először néptáncolni kezdtem, majd a szakdolgozatomat is a magyar népmesék témakörében írtam. A Magyar Hagyomány Műhelyben leltem rá a Teljesség ízére. A kereszténység, a szokások, a szokásjátékok, a dal, a tánc, a mese egységére, közösséget formáló erejére.
Egyértelművé vált, hogy a Gyermekek ebben az Isten megálmodta, csodálatos, egységes világban otthonosan mozognak. Az én dolgom tanítóként ezt megőrizni bennük és kibontani velük - közösségi és egyéni szinten egyaránt.